Tegnap erre a kérdésre kaptam több irányú választ a Pannonia Allstars Ska orchestra koncertjének köszönhetően. Félreértés viszont ne legyen, nem azt akarom kihozni, hogy a ska úgy rossz, ahogy van. Nem is azt, hogy a PASO rossz koncerteket adna. Egyszerűen csak elindított egy gondolathullámot.
Say the name of my baby...
A zene szinte folyamatos, a zenészek ugrálnak, az énekes pattog. Szerintem ennyi helybenfutással koncertenként 4-5 kilót leedz magáról. A jelenlét erős, a tempók megmozdítják az embereket. Látom, hogy a közönség alapvetően élvezi. Mitől van mégis hiányérzetem? Aztán rájövök. A zenekar-közönség kapcsolat nulla. Illetve egyoldalú. Csak a zene van, semmi közvetlen kontakt. Mintha lemezről menne. Gondolom, ez nem feltétlenül műfaji ártalom, de a ZP-PASO viszonylatban mindenképp jelentős volt tegnap.
Technikailag ezzel együtt egy szavam se lehet, minden zenész tökéletesen a helyén. Csak a hegedűssel vannak problémák, de ott sem vele. Egyszerűen csak nem hallatszik, a négy-öt fúvós elnyomja teljesen.
Amellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül, amilyen élményt a tömeg végében kaptam. Tavacska, középen adják a töményet. Szélén egy olyan 70 év körüli, kántor alkatú bácsi áll mosolyogva. Hirtelen a semmiből odapattan három 16-17 éves kislány és elkezdi ritmusra körbeugrálni. Az arcára kiülő zavaradottoság-jajdebájosakvagytok egyveleg leírhatatlan.
...Rock'n roll!
És akkor térjünk rá picit általánosabban, mi a bajom a ska-val. Röviden annyi, hogy számomra egyátalán nem izgalmas zene. Tudom, sokan meg akarnak ölni majd ezért, de akkor is a punkhoz kell hasonlítanom. Legalábbis abban, hogy az alapritmus a legegyszerűbb kettő-négy az esetek számottevő részében, és még az is ritka, hogy két számnak a tempója más legyen. Emiatt a ritmusszekcióban nem is történik igazán semmi.
És valószínűleg itt van elásva. Mély-középtartományra kihegyezett fülem még a gitárszólókat is általában csak sallangnak érzékeli, inkább a háttérben meghúzódó ritmusokra és basszusokra figyel. A ska-ban pedig a lényeg a fúvósokon történik. Szóval maradok én csak a Skindrednél, a Jaya the Catnél és társaiknál, ahol a ska csak az egyik alap.
Ezzel együtt belső partizási kényszer esetének lehetőségét fenntartva, lehet hogy megjelenek én még ilyenen. Addig meg íme egy izgalmasabb pillanat:
