Van a Metallicának egy olyan száma, ami bár iszonyatosan nem slágeres (a szó rádiós értelmében), mégis meggyőződésem, hogy szinte mindenki ismeri. Ez bizony a Seek and Destroy. És hamár, akkor már ez is felkerült a kedvenc altatódalaim közé. Hiszen még mindig erősen él bennem az élmény: Nyáriszünet, osztálytársak, Balatonendréd, sör. És a kert végében üvölt a magnó.

Egy ilyen - bár már későbbi - endrédi leeresztés során írtam meg ennek az átiratnak az alapjait. Akusztikus basszusgitáron. Megdolgoztam vele, ennek a hangszernek az egyik legnagyobb előnye, hogy ha ezen valamit lejátszik az ember, akkor bármelyik másik hangszeren biztos sokkal könnyebben.

No szóval megalkottam az alapvetéseket talán úgy két éve. Aztán ahogy felizott ez a projekt, elég gyorsan megtaláltam rá az optimális embereket: Bundi a Madagaszkárból, Peti az Alice Antonból és hát nyilván műmenyét, legyen már teljes a kép.

Eredetileg valami húzós funky volt a tervem a dologgal, és hát többé-kevésbé össze is állt. Az igazi ízét viszont Sandrix (Spagetti Stúdió) adta meg egy érdekesen grundge közeli hangzással.

Már nem kell ám sokat aludni, hogy hallható legyen a végeredmény, addig meg itt az eredeti szokás szerint:

Szerző: silex  2009.12.11. 09:00 1 komment

Címkék: feldolgozós altatódalos

A bejegyzés trackback címe:

https://silex.blog.hu/api/trackback/id/tr51588632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.