Sajnos egyelőre csak DVD-n (reményeim szerint előbb-utóbb élőben is), de sikerült végre megnéznem az Elektrát. Egy új, egy modern, egy zenés változatban. A szöveg Kovács-Cohner Róbertet, a zene Vedres Csabát dícséri.

Mivel színházügyi szakértő csak mérsékelten vagyok, valamint ugye nem a szándékolt formában láttam a dolgot, a rendezésről, a színészekről csak pár szót merek ejteni. A díszletről még kevesebbet, azt igazából csak kacor elmondásából láttam át ugyanis. Bár az alapgondolat elég érdekes. A szinpad két oldalán egy-egy mikrofon, ebbe énekelnek többnyire. Viszont a színészek arca kivetítőn is megjelenik, ott már egymás felé fordulva. Ezért aztán folyamatos a kettős érzet, hogy a közönségnek panaszkodnak miközben egymással beszélgetnek.

A színészek alapvetően jók. Mármint nem nagyon értek hozzá, a kirívó rosszat nyilván észrevenném, szóval nagy baj nem lehet. De térjünk a lényegre:

A zene zseniális. Néhol tangó, néhol rockopera. A narrátor meg szinte végig rappel. Ez utóbbit elsőre kicsit szokni kell, furán hat ebben a zenei közegben. De nagyjából negyed óra után elmúlik ez az érzés, és inkább válik karakterré, mint zavaró tényezővé.

Valójában csak egy igazán fájó pont van a dologban. Oresztész jön, megbékélteti a családját. Értem én, hogy kell a katarzis. De ez valahogy igencsak nyálasra sikerült. És a kórus is csak ront a dolgon, valahogy elcsépelt a megoldás.

Ezt leszámítva viszont minden teljesen a helyén, sőt ennyire tökéletes prozódiát kifejezetten ritkán hall az ember. És ha már a szövegnél tartok, nem bírok elmenni amellett, hogy "mindez már megtörtént. És meg is fog újra történni". Ismerős? Hát igen, ilyen, amikor egy szerző kocka vonásokkal is rendelkezik.

Az első felvonás nagyjából lefedi az eredeti darabot. Nem is történik benne túl sok dolog, inkább arra van kihegyezve, hogy a lehető leginkább koncertszagú legyen. A másodikban már több tér nyílik a hagyományos értelemben vett színészi játéknak, sokkal kevesebb az ének, sokkal több a párbeszéd. Ez az egyensúlyfelborulás bennem elsőre okozott egy szemöldökfelvonást, de állítólag szándékolt. És ha akarom, akkor ki is emeli azt, hogy "na ez az a rész, amit mi tettünk a dologhoz, itt látható a saját utángondolásunk".

Mindent összevetve egy megnézésre érdemes darab ez. Sajnos az már biztosra vehető, hogy májusig nem lesz látható, de ha utána esetleg valahol igen, na akkor ez egy kötelező program. Komolyan.

Szerző: silex  2010.04.01. 15:02 Szólj hozzá!

Címkék: sorozatos élményes feldolgozós színházas

A bejegyzés trackback címe:

https://silex.blog.hu/api/trackback/id/tr591887020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.