Tényleg csak pár szót mindenkiről, sokan vannak. Az érdemeseket idővel részletezem.
 
Artas: Élvezetes Death-trash, kiváló volt első koncertnek. Belémdöngölték, hogy tényleg metálpartin vagyok. A Gangstas Paradise feldolgozása pedig bátor.
 
Nameless Crime: Nem lett volna rossz ez sem, csak a gitároscsajt nem értem. Teljesen kilógott a színpadképből, mint akinek semmi kedve az egészhez.
 
Marduk: "Az volt a célunk, hogy kiöljük a dallamot a zenéből." Hát sikerült. Klasszikus black, annak minden erényével és hibájával. Leginkább korrekt sportteljesítmény.
 
Sadist: Egyértleműen a nap felfedezettje volt számomra. Technikás death, a gitáros és a szintis egy személyben - látványos.
 
Wendigo: Azt hiszem, minden benne van, ami bajom van a progresszív rockkal. Igen komplex, de nagyon felismerhető panelekből építkezik. Nem rossz, de nem is jó.
 
Deathstars: Marylin Mansonnak öltözve Rammsteint játszani... hát nem az én világom. De legalább sokszor mondják, hogy die.
 
Sonata Arctica: Jó, értem én, dallamos heavy, meg minden. De 2010-ben komolyan gondolni a keytart? tényleg?
 
Leecher: Nem volna ez rossz, meg a cselló is egy jó hangszer. Csak tényleg olyan fura nekem, amikor a zene lényege megy gépről és az élő hangszerek csak kísérik.
 
Nasmith: Na ezt hívják energiától duzzadó pofánrugásnak. A gitáros meg rájátszik, hogy ronda. Iszonyat jó koncerzenekar.
 
Kerecsensólyom: Furulyás folkmetál. Meg kell hagyni, korrektül összerakott, mindent hoznak, amit a műfaj megkíván. Viszont pont emiatt megmosolyogtatnak engem. No meg a dalszövegben elhangzó 'hadicselekmény' azért ad egy különös ízt.
 
Fading Circles: Egyedi ízzel különösebben nem rendelkező heavy. Máig nem tudom eldönteni, hogy a Call of Ktulu az idézet, vagy véletlen nyúlás volt.
 
Hard: Töklengető rock n roll. Emiatt kicsit nem is értem, hogy kerültek ide. Nembaj, jó volt. Abesto meg szerelmes lett.
 
Rubicon: Széles terpesz, a heavy harcosok még élnek. És levonják az élet nagy tanulságait. Állandó jelleggel.
 
Emotions Until Death: Azon kívül, hogy a név vicces, nem értem, mit keres ennyire jó basszusgitáros ilyen zenekarban. Ahol hallatszik, ott zavarja a zenét nagyon sokszor. Egyszerűen nem kell a tökigtorzított parasztmetálba tappingelt basszusszóló. Valahogy nem érzem az egészséges crossműfajt így, csak olyan mintegy mellesleg van odadobva.
 
Sicitur Adastra: Definítven korrekt károgós-himnikus. A thrash-image viszont üti a zenét.
 
Flúg: Blackoutos rock ez. Önmagában nem is rossz. Szintén kicsit mit keres itt hangulata volt viszont.
 
Magor: Abszolút korrekt thrash. Nem több, nem kevesebb.
 
The Morning Star: Ha a pro-pain jellegtelen kalapálása bejött valaha is, ez is be fog. Jönnek a fémelefántok.
 
Deadwing: Na, rájuk érdemes figyelni. Ilyen a jó progrock. A névválasztás talán kicsit szerencsétlen, de ez még belefér.

http://www.myspace.com/deadwingbandhungary 

Szerző: silex  2010.05.26. 11:24 Szólj hozzá!

Címkék: élményes koncertes tehetségkutatós fesztiválos

A bejegyzés trackback címe:

https://silex.blog.hu/api/trackback/id/tr162032460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.