Deszkás körökön kívül mérsékelten ismert, de igazán erőteljes, lendületes banda. Bostoni gyökerek? Punk. Amszterdami létezés? Reggae. Ami ebből kijön, az a lazaság netovábbja. Sokszor sörről, sokszor fűről, néhol Babilonról. Lady Liberty belőtte magát.
A Mistake persze pont kivétel, a döglött párkapcsolatok egyik variánsa. Tudatmódosítók azért persze vannak benne. Szövege a Jaya the Cat-től megszokott konkrét, egyszerű, de az időnként túlfejtett hasonlatok, nem annyira hétköznapi, valahol mélyen mégis triviális gondolatutánfűzésektől mégis izgalmas.
"You know you can't raise the dead
So raise the glass instead"
"You're no one that I'd ever love
And when I exorcize my devils
You're the first one gone"
Struktúrája nem meglepő. A versszakokban az alaphelyzetet kocsmábanmesélős jelleggel, esetlegesnek ható rímekkel vázolja fel, míg a refrénben valamivel dúdolhatóbban ott a konklúzió. Persze ott sincs semmi elvontság, nem is szükséges. Talán pont ezért könnyű viszonyulni. Hétköznapi dolog ez, banálisan mondom el. Buli volt, csaj volt, unatkozott, dumáltunk, satöbbi, bocsrészegvoltam, semmigondelőfordul. Ennyi. Nincs katarzis, nincs cifrázás, nincs nagy fordulat.
És hogy miért működik mégis? Konzisztens. Energikus. A zene egyszerű, de nem buta. Punk dallamocska az elején, a szöveg alatt a riff nem hidaltat, de ugráltat. Az egész dal önmagáért, önmagáról. Nem akar többnek látszani. Ez a bravúrja.
És mielőtt elfelejtem, azfeszten lesznek. Én is, nyilván.
szöveg
jayathecat.com
