Úgy nézem, az idei tavaszra ez a legjobb szó. Viszonylag egyszerű recept, jelen pillanatban kétféleképp tálalva.

Az alapok:

Fogj egy egyszerű kettőnégyes diszkódobot. Tegyél rá nyolcados-oktávugrálós basszust (Nem mondom, 3-4 perc után kicsit fárasztja a kezet, de megéri). Ez lesz a szám magja, innen már kettéválás forog fenn.

Az Otthon Áruház ízesítése:

Legjobb, ha a dalod egy parafrázis. A hetvenes-nyolcvanas évek szinte kimeríthetetlen ebben a témában, az Abba meg kézenfekvő választás. Legyen mondjuk a Summer Night City. Életkép a fiatalkorról, a sulidiszkóról, az első pornóújságról. Éden a pléden. Ezt megfejeled egy hangulatos fuvoladallammal, és kész is az alkotás. Praise the Puller.

Az eredményt amúgy bárki meghallgathatja most szombaton (május 16.) este 9 után valamivel az RS9-ben (Bp., Rumbach Sebestyén utca 9.). Ez volt a reklám, amúgy gyertek, mert jó lesz és ingyen.

A Madagaszkár messze van ízesítése:

Az enyhén visszhangosra torzított gitár énekre adott válaszdallama adja a borsát. A kolompkiséret megbolondítja. Éa ha már Műmenyétnek ez húzódott fel legutóbb a munkahelyén, legyen hát szó életviteli tanácsokról a wellness jegyében. Persze a refrén környékén már ki kell kicsit kacsintani a funkrock felé, hiszen néha nem árt egy kis törés.

Szóval a klasszikus diszkóbasszushoz tessék csak bátran visszanyúlni, van benne potenciál. Csak körítés kérdése, hogy ne ciki legyen a végeredmény. És ha nem ciki, akkor törvényszerűen ugráltat.