Új gépem lett, végre laptop. Élvezem. Plusz ennek örömére rendezgetem a kottáimat. Meglepően régi dolgokat is megtalálok. Igazából már egy jó ideje szeretném közkincssé tenni egy korai alkotásomat, hát íme:
A mű címe Elbaszott dal, még méltó is hozzá. Talán tizenhat lehettem. Első zenekar, lelkesedés, töretlenség, zenélni még nem igazán tudás. Bagoly volt az akkori gitárosunk, azóta ellenben nem láttam, remélem nem veszi rossz néven ezt. Koprodukció volt a szöveg is, a zene is. Fiatal, dühös, bénácska. Olyannyira, hogy a valódi felvételt fájdalmas hamissága okán megmutatni sem merem. De azért guitar pro változat van. Meg abból generált hallgatásra alkalmas példány is.
A tovább után meg a rendkívül mélyenszántó és átgondolt szöveg is olvasható. Holnap meg jövök a friss alkotásokkal, hogy kontraszt is legyen.
Ma szürkén kelt fel a nap
Mosoly takarta az arcodat
Nekem ennyi elég lett
És leültem, hogy írjak egy dalt
Disszonáns lett most ez is
Hogy lehetett mosolyok közt hamis
Nem értem, nem értem, nem értem
Hisz úgy éreztem, ilyet még nem éltem
Gisz után jön majd az é
De nem lazít rajta a gé
Hogy lehet, hogy ez ilyen lett
Hisz tegnap még azt hittem, szép
Azt mondtad így lesz örökké
Elfelejtünk minden bajt
Egy csodás szerelem született
Elbasztam a róla szóló dalt
Nem stimmel valami
Nem stimmel valami
Nem stimmel valami
Hol rontottam el?