Csak mondom, ha valaki szuperhősös musicalt akarna nézni, a Dr. Horrible's Sing Along Blog mindentvivő választás. Most, harmadszor is végignézve, tényleg csak ajánlani tudom.
A történet bájosan egyszerű. Adott egy D.r Horrible nevű, feltörekvőfélben lévő szupergonosz (Neil Patrick Harris). Nem annyira sikerülgetnek neki a dolgok, meg hát a magánéletében is kissé félénk. De ha végre felveszik a Gonoszok gonosz ligájába, majd minden helyrepattan. A mosodában való ábrándozás tárgya (Felicia Day) meg persze pont akkor szólítja meg, amikor a felvételikövetelményként kiírt bűntettet hajtaná épp végre. A dolog persze nem ettől romlik el, hanem Captain Hammer (Nathan Fillon) megjelenése miatt. A hősnek ugyebár mindig győznie kell, és meg kell hódítania a nő szívét is. Nem mellesleg a beképzelt, pojáca szuperhős gondolata ugyan nem új, de tökéletesen végletekig vitt ebben az esetben.
Najó, az egész sztorit tényleg nem írom le, a lényeg, hogy Dr. Horrible személyiségfejlődését, a kezdő gonosztól az élliga tagjává válásig követhetjük nyomon. Jó színészekkel, jó zenével fűszerezve. És ha más nem is, a zárókép mindenképp a mennybe viszi az alkotást.
Igazából különösen tetszik a két műfaj összeházasítása. Úgy értem, a szuperhősös képregények és a musicalek nagy része is igen stilizált, archetipikus, egy-két jelzővel leírható karakterekkel dolgozik. Ettől (is) működik ennyire jól ez a minisorozat, úgy tud valami újat mutatni, hogy közben nem kell kifacsarnia a gyökereiből egyik forrását sem.
És hogy a zenét tényleg külön kiemeljem, itt következik a legjobb dal a műből. Főhősünk épp rájött, hogyan oldja meg egy mozdulattal Captain Hammer legyőzését, a lány megszerzését és a gonoszligába való felvételét:
