Csak ez a mondat hiányzott a csütörtöki nagy Nyers-újraegyesülésről. Minden megvolt, ami egy fesztiválhoz kell. Fél órás sorbanállás a jegyért, közben már kinn tökrészegek kerülgetése, földről felsegítése, őszinte punkok hülyeségeinek türelmes végighallgatása. Benn sátrak mindenfelé, szálló por és zenefoszlányok. A Pannónia fesztivál szervezői szerencsére tűrhető logikával rendezték el a helyet, így a rendelkezésre álló kb. 5 perc alatt sikerült is megtalálni a színpadot.

Kezdés a szokásos káosszal, mely varázslatosan úszik át az "Elmúltak a buta zenék"-be. Kicsit kevesen voltunk (50-100 ember), de ettől még hatalmas lelkesedés sugárzott le a zenekarról. 4-5 szám alatt a közönség megnövekedett annyira, hogy azt már egy elfogadható fesztiválméretű koncertnek lehetett tekinteni, de a szervezés egy szerencsétlen húzása következtében (Kispál egyidőbe helyezése) félidőben megintcsak rengetegen távoztak.

Mondjuk ez engem különösebben nem izgat, kisebb, közvetlenebb koncertek valahogy jobban a szívemhez tudnak nőni. Csak ugye egy nagy újraegyesüléstől nem feltétlenül ezt várná az ember. 

Ez az egész közönséghullámzás persze semennyire nem zavarta Czutor Zoliékat. Egy pillanatra sem mentek vissza félgőzre. A konfok pont megfelelő mértékű hülyeségek, a zene harapós-mozgatós, az összekacsintós utalgatások zseniálisak. Annyira, hogy még az Animal Cannibals vendégszereplése sem tudott teljesen letaglózni.

Szóval egy majdhogynem tökéletes, de biztosan nagyon élvezetes koncert volt. Közben az időjárás persze csodálatosra fordult. Szélvihar esővel tűzdelve. Sátrat verni nem igazán volt így alkalmunk, szóval maradt az autóban alvás. Ez a tuti recept nyakfájás előidézésére.