"Állatok, álemberek, áltörvény, töltött fegyverek"
Az ember úgy van vele, hogy legkésőbb gimi végére azért általában kinövi a Tankcsapdás időszakát. Aztán persze néha-néha belehallgat, elmereng a Dunaparton elköltött kannásborokról, a suli vécéjében sutyiban elszívott cigikről és hasonlókról. Aztán egyszer csak történik valami, és elmegy egy koncertre, ami ugyan nem Tankcsapda, de világában igen közel áll hozzá.
Ez a valami esetemben az volt, hogy nem elég, hogy kedves ismerősök zenéltek, hanem még meg is hívtak, hogy egy-két számot esetleg kísérjek én, nagybőgőn. Amikor az ember szerelmes egy hangszerbe, akkor kapva-kap az összes ilyen alkalmon.
"Megfojt a végzetem, öröm és szenvedés"
És hát meg is kaptam mindent, amit vártam az estétől. Rég nem látott ismerősök a rockerebbik fajtából, kicsit vicces, de azért élvezhető és leginkább nosztalgikus zene, nagybőgőzés, teltház. A Rockrandi eleve nem egy túl nagy hely, de azért élmény az, amikor a színpadról lenézve mindenhol feketébe öltözött, szolidan bólogató fiúkat, lányokat lát az ember.
Érkezésem után nem sokkal heveny Pantera-műelemzésbe bonyolódtam a két gitárossal, hamár az ment a háttérben. Közben sör, cuccolgatás. Meglepően sok volt az elektronika ahhoz képest, hogy akusztikusnak volt kikiáltva a koncert. De mint tudjuk, nincs tábortűz tizenhatsávos keverő nélkül.
"Látod a fel nem száradt vért"
Eközben szép lassan szállingóztak befelé az emberek, a beállás végére már legalább félház. Ilyenkor kell ugye még jó húsz percet várakozni, hogy mindenki befusson, aki befuthat. Érdemes volt, sokan lettek.
A program alapvetően Overcast-dalok átiratából állt (hamár az ő koncertjük), de volt benne Lopott könyvek is azért. Valahol a közepe fele volt nekem apróbb szerepem, egy enyhén anorexiás bőgő segítségével kísértem az Ebben a világban és az Ártatlan bűnösök című számokat. Siker volt, taps volt, élvezeti értéke volt. Mondjuk a hangszerben kicsit kellemetlen az, hogy éppencsak elbírja a saját súlyát, de a folyamatos magasságcsökkenés ellenére azért sikerült valami emészthetőt összehozni.
"Már ötven decibel jel-zaj viszony nagyon zajosnak tűnik bizony"
Ezután a dobosnak, Uglee-nak jött egy kisebb szólóblokkja. Kiült egyedül gitározni. Egész más jellegűek ezek a számok, picit meg is bontotta a koncert egységét. Ennek ellenére az Analóg, digitált muszáj ide kiraknom, annyira megfogott. Főként a szövegével.
Mivel a koncert hátralevő részét leginkább sörözéssel és ritkán látott ismerősökkel töltöttem, itt ragadom meg az alkalmat az Overcast rövid méltatására. Mint már mondtam, a zene nem a komplexitásával vagy az újszerűségével fog meg. Többnyire nyílegyenes, egyszerű dalok, de a nosztalgiafaktort nem lehet figyelmen kívül hagyni. Két tagot ezen felül muszáj kiemelnem. Árposz, az énekes, ugyan nem rendelkezik a világ legtisztább torkával, de színpadi jelenléte annál erőteljesebb. Kifjezetten jól működik együtt ezzel a fajta zenével. A másik pedig a szólógitáros, Balázs, aki fiatal kora ellenére meglepően ügyes kézzel nyúl a hangszeréhez. Rendben, nem egy világraszóló virtuóz, de ami ide kell, az több mint tökéletesen jön ki a keze alól.
Szóval összességében egy igen jókis koncerten vehettem részt. Ha a gimis korszak iránti nosztalgiahullám rám tör, biztosan őket fogom ismét választani.
