Zsére hangolt gitárok, széles terpesz, üvöltés teli torokból. Nagyjából erre számítok, amikor alig várom a jövő csütörtököt. A Hegyalján ugyanis a Machine Head fog fellépni. Fiatalkorom dühös pillanatainak legszívhezszólóbb zenekara. Mutatom:

Tudom, hogy alapvetően buta, agresszív dolog ez. Szövegben sem nevezném mélyenszántónak. De energialevezetésre tökéletes. És ott van a megkerülhetetlen tény, hogy ennyire majommozgású dobost ritkán lát az ember.

És igen, elég sokféle zenét írtak ők az évek során. Ami közös bennük, az a "Just Fuckin Metal". És ehhez mindig is tartották magukat. Izomból, terpeszből, őszintén, dühösen.

Ízelítőből ennyi elég is. A többi helyben, acélbetétben.