Leginkább ezzel tudnám leírni, amit tegnap este Csanáddal műveltünk a próbateremben. Most, hogy végre felvettük a legutóbbi versmegzenésítést, hirtelen megszületett rá az igényünk, hogy valami erőtelejesebbet, valami kötetlenjammelősebbet csináljunk. Meg különbenis, ezt leszámítva igen rég zenéltünk együtt.

Egészen konkrétan még a márméltánnemvagyunkrábüszkék HooKban. Persze, nagyjából tízéves távlatból nem is túl meglepő, hogy egy dühös gimizenekar annyira már nem lenyűgöző az alkotóknak sem.

Ennek ellenére az első óra azzal telt, hogy "húúú, és erre a riffre emlékszel?". Aztán előszedtem valami újabbat, kicsit kiegyengettük, hogy ne legyen annyira 5/4, inkább valami kicsit szokatlanabb 4/4. Dobbal persze még izgibb, de már önmagában a basszus is gyanúsan említésre méltó. Szóval íme az első téma tíz éve, amit a HooK ritmusszekciója alkotott (vagy legalábbis a basszusmenet):

Pirospozsgás sültkrumplikrém (ha nem látszana, katt ide)