Már fontolgatom egy ideje, hogy írkálok számomra így vagy úgy példaképnek tekinthető basszusgitárosokról. Meg így, amig koncertpangás van - bár ez már talán nem tart sokáig -, kiválóan van rá alkalom is.

Elsőként az egyik legfrissebb meglepetésemet mutatnám akkor be. Rob Trujillo mostanában a Metallicában alkot, és hát emiatt is volt, hogy kissé előitéletesen álltam hozzá. Végülis ez nem a basszusáról híres zenekar, Newsted alatt semmiképp sem. Jó, láttam, van egy egyedi mozgáskultúrája Trujillonak, még azt is mondanám hogy valami perverz élvezeti értéket ad ez az állandósult gorillapóz.

Pár hete 0xFEC küldött egy linket az Infectious Grooves egyik számáról. Hmm, finom, frankó slaptémák, van húzás. Aztán egyszercsak ott az a mozgás... Na akkor kicsit utána is néz már az ember, és - nyilván - revízió lett a vége.

Trujillo elég sokféle műfajban mozgott eddig játszott ő hardcore-t (Suicidal Tendecies), töklengető rockot (Black Label Society), dolgozott Ozzyval és Jerry Cantrell-lel együtt is. Azért ez már önmagában sem kicsi teljesítmény. Persze nekem leginkább a Mike Muirral együtt alapított pofángós funkmetál zenekar (igen, az Infectious Grooves) jön be.

Ami mellett még nem lehet szó nélkül elmenni, az a pengetési technikája. Ujjal, többnyire kettővel, de néha azért három is. Viszont föl-le, és ezáltal éri el az amúgy pengetővel szokásos sebességeket. És amit ezt kihasználva flamenco-jelleggel művel, na az igazán varázslatos. Csak azt nem értem, hogy nem törik el a kezében az a kis apró gitárocska.