Na így kell izgalmasat, fejlődőt csinálni. A spanyol nyelv meg - mivel nem értem -külön rákényszerít a zenei mélységek értelmezésére.
Az O'Funk'Illo funk-rockot játszik. Néha picit bele-bele csippentenek a metálba, és folyamatosan keresgélik a flamenco helyét zenéjükben. Ez utóbbi a legtöbbször ötletszerű középrészekben nyilvánul meg, de azért néha már sikerül elkapni valami szervesebb illeszkedést is.
Az első album hallgatásánál kicsit még az volt az érzésem, hogy jó-jó, de ezt a zenét már az RHCP megcsinálta. Szerencsére a másodikon és a harmadikon már távolodnak ettől, sikerül egyedibb ízeket belevinni - miközben megtartják a jófajta, harapós basszusokat.
