Két koncert viszonylag gyors egymásutánban, köztük egy kihagyott, meg még régebbről néhány élmény. Végre eljött az ideje, hogy említést tegyek a Kerekes bandről.

Magukat ethnofunkyként definiálják. Jól teszik. A koboz-brácsa páros tökéletesen hozza azt a funkciót, amit a gitárnak kéne, talán még picit izgalmasabban is. A dob-basszus alap kellően erős, a kobozra pakolt effektekkel karöltve hozza azt a hangzásvilágot, amit egy emészthető funkrocktól elvárnánk.

És akkor itt jön a kavar. A használt dallamok alapvetései népzeneiek. Mindenféle furulyán, elektromos dudán és ilyesmin megszólaltatva. Nem csak, hogy izgalmas, még izgalmasan is előadott az egész. Magával ránt, beszippant. Legalábbis klubkoncerten biztosan. A legutóbbi -szabadtéri - változatban sem volt különösebb gond, egyszerűen csak nem volt valahogy annyira erős a jelenlét.

Ezzel együtt gyönyörű, ahogy képesek magadba fordítani, majd a következő pillanatban megugráltatni. Szemmel láthatóan élvezik a zenélést, és valami igen egyedi ízt sikerül összehozniuk.

Mindenképpen, minél többször.