Úgy elmenni egy koncertre, hogy igazából fogalmad sincs kik, honnan, miért, mindig is izgatott. Az egyik oldalról megvan a bukás esélye, de igen jó dolgokba is bele lehet botlani, ha egy kis nyitottság van az emberben. Fesztiválokon is általában a tehetségkutatós színpadok környékén szoktam lófrálni, hacsak nincs valami halálosan fontos egyéb. A valósághoz hozzá tartozik, hogy az első zenekart azért egy kedves ismerős határozottan ajánlotta. De ő haver, ő elfogult.

Harap

Ez az elfogultság nem volt teljesen alaptalan, és nem is csak személyes indíttatások vezérelték. Vagy ha mégis, akkor is mindegy. A Harap laza poprockot játszik. És élvezetesen. A dob meg a basszus hozza a kötelezőt. Semmi meglepő, de megmozdító témák. A gitárban néha fel lehet fedezni egy-egy kiemelkedőbb ötletet, de igazából az ének és a szövegek viszik magukkal a zenét. Kicsit összekacsintós, kicsit vicces, de mindenképp érdemes odafigyelni rá.

"Műkaja, műhely, műszak, műszer, műszakvezető
Tévé, műsor, hülyenő, hol van az igazi-sorvezető?
Művese, műtét, monitoron egyenes vonalka, műszíved
Megszakad. Műkő betakar és nem indul újra a művelet"

-Műbalhé (Harap)

Érdekes módon a Filterben most nem tapasztaltam azt a - kis kluboktól egyébként szokásos - jelenséget, hogy a szövegből éppencsak meg lehet valamit sejteni, ha szerencséd van. A hangarányok nagyjából a helyükön voltak. Összességében egy megérte koncert volt, kell még menni.

harap.hu
http://www.myspace.com/harapzenekar

További magyar hangok

A második bandánál bevallom, picit megrémültem. Íme, így lehet előitéletesnek lenni. Ilyen fejjel biztos deákbillblues lesz az egész. Hát nem az lett. Tény, hogy az énekes hangja valahogy arra felé mozgolódott, tény hogy játszottak István a királyból is betétdalokat. Hmm. Lehet, hogy mégsem volt teljes a tévedés.

De volt néhány pillanat, ami igenis nagyon jó és szívmelengető irányba mutatott. Előszöris annak ellenére, hogy szinte mindenki elindult haza a Harap után a srácok teljes lelkesedéssel csinálták végig a koncertet. Mármint amennyit láttam belőle. Mert töredelmesen be kell vallanom, én is inkább pultközelben tengettem az időt az első húsz percben.

Amikor visszamentem, hárman ültek talán a háttérben, valamivel előrébb pedig két lány ugrált. Ennek ellenére benn ragadtam. Nehezen tudom megmondani, pontosan mi fogott meg. A zenészek nem voltak rosszak, bár kiemelkedőnek csak a basszusgitárt mondanám. Valószínűleg a saját lelkesedésük ragadhatott át rám is. És azért valljuk meg, egy koncerten ez az egyik legnehezebb feladat.

Volt egy pillanat a koncerten, amitől teljesen elaléltam. De ezt nem mondom el, mert le fogom nyúlni az ötletet.

http://www.mymusic.hu/tovabbimagyarhangok