Az ír zene egy olyan dolog, amivel elég nehéz mellényúlni. Fogós, egyszerű dallamok, kocsmazaj, sörszag, spontántánc. Volt benne részem nekem is bőven, mind az alkotói, mind a befogadói oldalról. Aztán az Irish Coffeenak vége lett. Pali volt az egyetlen, aki úgy-ahogy műfajban maradt. Csatlakozott a Firkinhez.
A Firkin egy már korábban több zenekarnak is bevált (bár itthon hiánycikknek számító) receptet használ - fogd az ír kocsmadalokat és lépj rá a torzítóra. Ebből a felállásból leginkább valami punk jellegű, hegedűvel és fuvolával turbózott valami fog kijönni.
Egyébként nem rossz a dolog, kifejezetten alkalmas együttordításra meg sörlóbálásra. Ráadásul a Firkinben megvan az a plusz, hogy igazán jó zenészek vannak benne, magabiztosan jönnek azok a dolgok, amiknek jönnie kell. Viszont ami igazán fontos az összes ilyen jellegű zenében: a szövegre figyelni mindenképp! A dalok erejének legalább fele abban rejlik, hogy milyen frappánsan vannak összehozva ezek a hajózós-ivós-csajozós témák.
