Kicsit nehezen hittem el, hogy kb két hete tényleg meghalt. Ez persze annak köszönhető, hogy 2005-ben eljátszotta azt is, hogy saját halálhírét keltette, és pár hónapig úgy hagyta a köztudatot. Peter Steele sok más szempontból is egy igen különleges színfolt. Modellkedet például a Playgirlnek is. Aztán az egészen csak akkor akadt ki, amikor rájött, hogy az olvasóknak csak 23%-a nő. 

Node hogy kicsit a zenére is rátérjek: bár csinált mást is, legismertebb zenekara a Type O Negative. Első ránézésre valami goth-doom rocknak tűnik a dolog, de kisebb odafigyeléssel gyorsan észrevehető a határtalan fekete humor, ami az egészet idézőjelbe teszi. Ez itatja át a szövegeket, a borítókat, az összes megnyilatkozást. Ez érhető tetten az - amúgy zseniálisan beszerkeszett - zenei utalásokban is. Ettől válik különlegessé a zenekar.

És akkor még ott van a kiállása. Két méter körüli, hollófekete haj, a basszusgitár láncon. Már amikor nem épp egy nagybőgőt csap a nyakába. Hangszeres stílusa nem nevezhető bonyolultnak, inkább az a zenész, aki mindig megtalálja azt a legkevesebb hangot, ami még éppen jól szól. Az énekhangja viszont képes lemenni igen szép mélységekbe is, ez mindig a gyengém volt.