Koncepcionális stabilitás megszülése végett két hét szünet. Csak szólok.

És akkor most következzen a világ egyik legtutibb klipje! Az már szinte részletkérdés, hogy maga a szám mennyire zseniális, ez a látványvilág mindent visz.

Van itt minden, ami kell. PVC-ből Hollywood Hills, hóhérmaszk, funkciótlan kutya. És a tanulság: a földöntúli kertben hülyeruhás zenekarok nőnek a radioaktív lével locsolt homokból. Na, én ilyenek miatt zúgtam bele teljesen a Red Hot Chili Peppersbe.

Folytatván a felvételre kerülő dalok szivárogtatását: Metallicának van ez a Wasting My Hate című száma, még az első zenekarommal (HooK) merült fel ez az ötlet, igazából nem is előre megfontoltan. Csakhát jött egy énekes, és az akkori próbatermi - khmm - körülményeknek köszönhetően nem hallottuk rendesen.

Csanád, játssz már seprűvel, úgy halkabb lesz!

Aztán valahogy a lüktetés is átváltott. Na nem mondanám, hogy tényleg blues lett belőle, de talán valami olyasmi. Aztán az ötletet picit továbbvittem. A mostani változat szájharmonikával lesz tupírozva Mészi által (via JustKiddin). És egy fokkal még izgalmasabbá tesszük, mert hát női ének jazz standardes múlttal (lilijan).

Amúgy lesz még benne T/Amás (Alice Anton), hamár olyan keveset zenéltünk együtt és a termünk közös, meg Sebi (ex-Madagaszkár messze van), mert őt is szeretjük.

És íme a két lábon álló bizonyíték, hogy megéri véletlenszerűen belehallgatni bizonyos zenekarokba, ha már fesztiválra megy az ember.

Amikor meglátok egy bandát, ami helyben lenyűgöz, azt hajlamos vagyok kicsit fenntartásokkal fogadni másnap reggel (eggyel több volt a sör, lehet hogy csak kis részben figyeltem, épp extrán jó napjuk volt, ilyesmik). Ezért aztán érdemes legalább egyszer újranézni őket.

No, a Psycho Mutants csak alátámasztotta az elsőkörös megérzéseimet, mikor kedden az A38 teraszán is meghallgattam őket. Nem elég, hogy egyedi zenét játszanak, még az előadásmód is igencsak elvarázsoló tud lenni. A jól összeegyeztetett ellentmondások zenekara ez. Ha röviden kéne jellemeznem őket, azt mondanám, konszolidált extravagancia.

Kilencvenes évek végefelé, magyar slágerpunk. Mérsékelten összefüggő versszakok, bájos-fogós refrén. A honlapjukról mindkét albumuk letölthető, egy borzongatva mosolyogtató korrajz ez.

Olvasom a MyMusicon, hogy újra megnyílik a Total Metal Club. És bár a Mátyás utcában - a régi helyén - csak egyszer voltam, elég erős a nosztalgiafaktora a dolognak.

Pici pince, még kisebb színapddal, maximum 5-6 asztal. A füst áll, az asztalok csillognak a kiöntött sörtől, bortól. A háttérben halkan duruzsol a metál bármelyik, dallamosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető alfaja. Nem hiszem, hogy 18 fölé kúszik az átlagéletkor egy ilyen szombat estén - mert Total Metal csak heti egy este van.

Ahogy ígértem, el is kezdem szivárogtatni, miféle számok fognak rákerülni a Kedvenc altatódalaimra. Eredetileg persze az volt a tervem, hogy előzetesként próbatermi felvételeket is belinkelgetek, de ez sajnos nem fog menni. Azért a telefonnal felvett, nagyjából zajnak megfelelő dolgokra senki nem kíváncsi, inkább üljetek tűkön.

Az első, ami sorra kerül egy ősrégi ötlet. Valamikor két-három évvel ezelőtt már meg is valósítottuk egy fotókiállítás megnyitója alkalmából. Olyan jól sikerült, hogy azóta is tervezgetem a rögzítését. Hát most nyílt rá alkalom, sőt kicsit ez a szám adta az alapot, hogy pont most, pont így kéne megvalósítani ezt a felvételt.

Mert mi is az, amitől a zenélés igazi lesz? A lelkesedés, az örömteliség. A barátokkal együtt, esetleg a sör. Hogy élvezd. A képzettség csak akkor kerül előtérbe, ha a nyilvánosság is előjön. De még akkor se rögtön. Félrészeg haverok bármikor élvezni fogják. Üvölteni az ismerős dalokat, meg a nevedet is.

Valamikor kaptam egy könyvet, aminek Zen gitár volt a címe. Lassan ideje újraolvasni, már csak halvány emlékek vannak meg. A konklúzió az, hogy fogd meg mindig úgy a gitárt, mintha először fognád. És akkor tényleg valami belső fog kimászni belőled.

És hogy mitől tolult ez fel bennem? Rátaláltam egy őszinte lelkesedésről, egy végre megvalósuló zenekar első lépéseiről szóló blogra. Ahogy olvasgatom, rájövök, hogy ismerem ezt az érzést. Rég volt már. De gyöngyörű volt. Persze kicsiben meg-meg érzi az ember. De az első alkalom - mint a legtöbb témakörben - a próbában is megismételhetetlen.

Dani halálos nyugalommal szerelte a cineket és csak mosolygott. Ő már volt próbateremben.

Szóvalhát hajrá Pussymagnet! Sok-sok lelkesedést, mint ahogy most van! És jó lesz, én figyelek.

http://pussymagnet.blog.hu/

Hát akkor megvolt az idei sokáigottvagyok-fesztivál. Ki is pihentem már nagyjából a bajait - volt abból is bőven. Nézzük hát, mi minden történt körülöttem ebben a pár napban. És azértis Tankcsapdával fogok központozni.

És a hátsó üléseken többen már sehogyse férnek el

Az odaút végül egyedül zajlott egy jegy otthonhagyásából kifolyólag. Végülis így sem unatkoztam. Volt sör, Ufomagazin, Természet világa (igen, az újságosoknak eléggé el tud kerekedni a szemük, amikor egyszerre kérem ezt a kettőt). Velem szemben meg egy egymást nagyon kedvesen szúrkáló ötvenes házaspár.

A jó feldolgozás meghökkent. Valami olyat hoz ki az eredeti számból, ami nem kézenfekvő, hogy benne van. Aztán ha meghallgatod, rájössz, hogy mégis ott volt elrejtve. A JustKiddin ezt kiválóan teljesítette, és alkotott egy igen élvezetes, hallgatásra érdemes számot a Tankcsapda Szabadonjából.