Akkorhát, ahogy ígértem, a legrégebbi fellelhető után jöjjön a legújabb:

A Kedvenc altatóldalaimon mindenféle betétekkel együtt pont egy éve dolgozom. 2008 december 31-én született meg az ötlet. Kisebb csodaként még a megvalósítás is sikerült - bár persze kompromisszumokkal. Azért így sem volt kis művelet. Összesen tizenöten hallhatók a felvételen különböző hangszerken, vagy éppen saját hangjukkal. Ezen kívül fotós, grafikus, stúdiós, költő is részt vett az alkotásban.

Feldolgozásokat akartam csinálni. Többnyire olyanokat, amik az elmúlt tizenegy-két évben felmerültek, de valamiért nem, vagy csak mérsékelten valósultak meg. Lett benne Metallica, Sepultura, Iron Maiden, Kelly Clarkson, sőt még Kosztolányi is.

A végeredmény egy minihonlap zenével, egyelőre erre, kb két hét és költözik a végleges helyére, meg szépen mosolygásért korlátozzott számban CD-ről is lehet beszléni.

2009 egy jól sikerült év volt. 

Új gépem lett, végre laptop. Élvezem. Plusz ennek örömére rendezgetem a kottáimat. Meglepően régi dolgokat is megtalálok. Igazából már egy jó ideje szeretném közkincssé tenni egy korai alkotásomat, hát íme:

A mű címe Elbaszott dal, még méltó is hozzá. Talán tizenhat lehettem. Első zenekar, lelkesedés, töretlenség, zenélni még nem igazán tudás. Bagoly volt az akkori gitárosunk, azóta ellenben nem láttam, remélem nem veszi rossz néven ezt. Koprodukció volt a szöveg is, a zene is. Fiatal, dühös, bénácska. Olyannyira, hogy a valódi felvételt fájdalmas hamissága okán megmutatni sem merem. De azért guitar pro változat van. Meg abból generált hallgatásra alkalmas példány is.

A tovább után meg a rendkívül mélyenszántó és átgondolt szöveg is olvasható. Holnap meg jövök a friss alkotásokkal, hogy kontraszt is legyen.

No, hát hétvégén megalkottuk a molyszülinapot is. Volt sok-sok jófej ember, traktoros könyv, zene. Több okból is élményszámba ment ez a koncertecske. Például elvesztettem a csellószüzességemet, és hát mit mondjak, jó volt. Meg aztán lassan tíz év kihagyás után újra Csanáddal, még ha csak alkalmilag is.

Aztán persze az utókor számára való mániámnak köszönhetően készült valamiféle felvétel is a dologból. Minősége nem lett valami óriási, de azért van itt négy, kisebb-nagyobb bakikkal tűzdelt szám, ami még vállalható talán. Aki ott volt, annak úgyis beüt a nosztalgiafaktor. Aki meg nem, az majd jófej lesz és elnéző.

A Méz című alkotást egyébként Puller Istvántól és a Calciumtól vettük kölcsön, köszi nekik.

 Ha readerből jössz, kattints át, hogy lásd a lejátszót!

Van a Metallicának egy olyan száma, ami bár iszonyatosan nem slágeres (a szó rádiós értelmében), mégis meggyőződésem, hogy szinte mindenki ismeri. Ez bizony a Seek and Destroy. És hamár, akkor már ez is felkerült a kedvenc altatódalaim közé. Hiszen még mindig erősen él bennem az élmény: Nyáriszünet, osztálytársak, Balatonendréd, sör. És a kert végében üvölt a magnó.

Nem annyira ismert, mint méltán világhíres másod-mostohaunokatestvére, Jozef Armageddon, de mindenképp érdemes megemlékezni Apo Pál költői munkásságáról is. A szavak jelentésének absztrakt újraértelmezésének segítségével ugyanis olyan lélekbemarkoló hangulatokat tud gerjeszteni, mint senki más. 

Reményfestett tegnapok

Csikordulókékre nyitott 
Esti ablakon 
Bepárolog a csillagok gomolya 
Túró-sajt együttállás 
A kortól pirosló szalámi testén 
Szerveim lelke öklend 
De eszem 
Teszem 
A festett tegnapvacsorák fénye 
Megvalósít 
A tudatzöld lámpavasak 
Avasak

Talán holnap

És akkor még ősbemutató is gyorsan:

Igazából már célegyenesben van a keverés, viszont a járulékos dolgok még annyira sehol nem tartanak, hogy van értelme beharangozókról beszélni. Szóval:

Életem első versmegzenésítése. A klasszikus értelemben persze nem számít annak, inkább szavaláshoz domináns aláfestés a dolog. Kosztolányi egy - talán - nem annyira ismert verse, A Rút varangyot véresen megöltük... az áldozat. Nem elsősorban önmagáért, hanem mert H.Anna zseniálisan szavalja már ősidők óta. De tényleg. Csak nehéz rávenni, hogy két copfot viseljen a kegyetlen mosolyához.

A már-már szokásosnak tekinthető Bundi (gitár) és Rambó úr (ütősök) mellé gyorsan kerítettem egy fuvolást Noja (JustKiddin ugyebár), és egy hegedűst Tücsi (még a Gallowglass-ból ismerem, de újabban a Malacka és a tahóval is hallható) személyében. Persze jól megkaptam a magamét, hogy triolás hangulatú dolgok nem triolában nehezek, meg hogy a két szólóhangszer mennyire érdekesen (nem) illeszkedik egymáshoz.

De ezt majd ti eldöntitek, szerintem izgalmas lett. És úgyis már csak egy hónap, mire nyilvánosságra kerülnek a dolgok.

Sokat (értsd: 2 percet) agyaltam, melyikkel kezdjem. De praktikus okokból jobb, ha ezt könnyen megtalálják egyből az illetékesek, szóval:

Versmegzenésítés. Új nekem. Még soha nem csináltam. Illetve pár hónappal ezelőttig nem. Azóta egyből kettőt is. Ezt Netelka írta, a moly.hu-n tette közzé egy-két hónappal ezelőtt. Még ott helyben felmerült, hogy esetleg kéne zenésítés, én meg persze magamra vettem. Aztán hamár nagyon készülünk a születésnapi bulira, gondoltam két legyet. Így legalább adott hangszerelésre kell alkotni.

Persze ez is olyan, mint minden más saját alkotásom. Most leírtam valami magot, de egész biztosan egy csomó minden fog változni még benne, a résztvevő zenészek vérmérséklete szerint.

Nem állítanám, hogy ez volt az eredeti koncepció, talán a szállós midihangzás okozza, amit az énekhez sikerült választanom, de nyugismerengős, naplementébentengerpartramélyedős lett. Igazából gyanús, hogy passzol.

Tovább után beágyazva, meghallgathatóan. Vélemények?

Már megint egy első próba. Már megint élményszámba ment. Ha valaki még esetleg nem tudná, december 12-én ünnepli a moly.hu egyéves fennállását. Ennek örömére lesz mindenféle mulatozás, könyvcserélés, felolvasás, nomeg zenélés is persze.

Az egész abból indult, hogy az egyik tag (Netelka) versét zenésítsük meg. Persze egy szám nem csinál koncertet, el is kezdtem körbenézelődni miféle könyves témájú zenék terjengenek a világban. Találtam rengeteget, ebből kiválaszottunk valamivel kevesebbet, majd nekiálltunk jól a mindig izgalmas újrahangszerelésnek. Ez most afféle akusztikus-csendesülős vonal lesz. És hogy kicsit csigázzam az érdeklődést, közte - többek között - egy Iron Maiden számmal is.

A hangszerelés persze egy ilyen egyszeri projektnél mindig kicsit esetleges, de úgy érzem, sikerült valami izgalmasat találni. Lesz benne természetesen basszusgitár (bár kacérkodtam a bőgővel, ez most még korai). Aztán még:

• Nejlonhúros akusztikusgitár a nyugis elszállás jegyében negyvenketto által
• Fantasztikus énekszólamok lilijan és krlany lehengerlő előadásában
• Izgalmas, metálszagú csellófutamok Kutor húrjaiból (aki egyébként a Leecher egyik csellósa)
• Mindez megtámogatva egy régi kedves zenésztársam, Csanád ütősözésével (jelenleg az Armenise-ben hallható)

Egész izgalmasnak néz ki a dolog amúgy. Legfőképp talán azért, mert csellóval még soha nem volt dolgom ilyen közelről. Szép dolgokra képes hangszer, azt kell mondjam. És igen, ahogy Kutor külön felhívta a figyelmemet, olyan hangok léteznek rajta, amiket hiba volna kihagyni bármilyen metálzenekarnak és hát gitáron nem igazán léteznek.

Szóval, kedves rockerek, itt az ideje átnyergelni!

Van egy legenda, miszerint a Chaos A.D. felvételei alatt Max Cavalera levette a két magas húrt a gitárjáról. Mondván, úgysem használja. No ezen felbuzdulva az ember elkezd tovább csökkenteni. Egész addig, hogy csak a basszus marad.

A törzsi elemeket kihangsúlyozandó rengeteg dob került bele. És hogy a grooveos rész se zökkentse ki az embert, még ütősökkel is megtámogattuk.

Az éneket inkább felejtsük el, fenének van kedve hörögve ordítani. Legyen inkább helyette fuvola, úgy még kicsit érdekesebb is lesz a hangzás. Ahhoz képest, hogy a leghirtelenebb ötlet az altatódalok közül, kifejezetten jól sikerült.

A céldal természetesen a Refuse/Resist, végülis alapsláger.

Igen, sok minden történt. Igen, tudom, hogy nem két hét lett. A mentségek többnyire mondjuk érdektelenek, de maradjunk annyiban, hogy sok-sok téma gyűlt fel jól menetközben. Gyorsan folytatom is az altatódalok bemutatásával.

Kelly Clarkson nem igazán magamtól került a látokörömbe, és őszintén megvallva több számát nem is ismerem. Viszont amit Esztivel csináltunk belőle, az valahogy szívenragadott. Ezért került be a Just Kiddin repertoárjába még az elején, ezért került be most a felvételre.

Persze ez a verzió már nagyon rég nem az a verzió. Pár évet ültek rajta ők is, szóval ez most inkább építkezik a Just Kiddinből, mint az eredeti előadóból. Aztán még a végére dobjunk oda egy kis bepörgős-terkerős részt is, úgy még jobb lesz.