Azt szeretem a Garbage-közeli csajrockban, hogy az egyik leginkább partizásra kitalált zene. A Pauly Pilotban pedig minden megvan, ami egy ilyen estéhez szükséges. Jó kiállás, jó hang, fogós, laza gitártémák, néhol popfunkos, néhol picit diszkós dob és basszus.

Múlt héten az After Musicban húzták. Apróbb csalódottságomat nem bírom magamban tartani. Ma nem volt ingyen alkohol a helyen. Nem tudják, mikor kell promót szervezni. Pedig milyen szép is volt az elmúlt pár alkalommal...

Úgy nézem, az idei tavaszra ez a legjobb szó. Viszonylag egyszerű recept, jelen pillanatban kétféleképp tálalva.

Az alapok:

Fogj egy egyszerű kettőnégyes diszkódobot. Tegyél rá nyolcados-oktávugrálós basszust (Nem mondom, 3-4 perc után kicsit fárasztja a kezet, de megéri). Ez lesz a szám magja, innen már kettéválás forog fenn.

Az Otthon Áruház ízesítése:

Legjobb, ha a dalod egy parafrázis. A hetvenes-nyolcvanas évek szinte kimeríthetetlen ebben a témában, az Abba meg kézenfekvő választás. Legyen mondjuk a Summer Night City. Életkép a fiatalkorról, a sulidiszkóról, az első pornóújságról. Éden a pléden. Ezt megfejeled egy hangulatos fuvoladallammal, és kész is az alkotás. Praise the Puller.

Az eredményt amúgy bárki meghallgathatja most szombaton (május 16.) este 9 után valamivel az RS9-ben (Bp., Rumbach Sebestyén utca 9.). Ez volt a reklám, amúgy gyertek, mert jó lesz és ingyen.

A Madagaszkár messze van ízesítése:

Az enyhén visszhangosra torzított gitár énekre adott válaszdallama adja a borsát. A kolompkiséret megbolondítja. Éa ha már Műmenyétnek ez húzódott fel legutóbb a munkahelyén, legyen hát szó életviteli tanácsokról a wellness jegyében. Persze a refrén környékén már ki kell kicsit kacsintani a funkrock felé, hiszen néha nem árt egy kis törés.

Szóval a klasszikus diszkóbasszushoz tessék csak bátran visszanyúlni, van benne potenciál. Csak körítés kérdése, hogy ne ciki legyen a végeredmény. És ha nem ciki, akkor törvényszerűen ugráltat.

Most őszinte rajongásba kezdek. A Nyers nekem az egyik legmeghatározóbb zenekar. És - ugyan csak egy koncertre - de megint vannak. Öröm, kötelező, lelkendezés. És hogy miért? Czutor Zoli zseinális szövegíró. Bátor, szókimondó, laza. A zene meg mindent visz. Okos funkrock, pattogós ütemek. Nézzünk néhányat, hogy miért annyira. Elsőként az alapszám.

A lassúak meg úgy lágyítanak el, hogy az elmondhatatlan. Meg aztán fiatalkoromhoz elég sok szálon kötődnek. Máig a legbájosabb, legkonkrétabb, legszebb szerelmesdal. Naivitása lenyűgöző.

Egyszer régen, még a Süsiben volt egy Nyers (juteszembe,... majd legközelebb erről valamit). Előttük a Fish!, tetszett, jóvolt, úgymaradt. Aztán nagyjából két éve megismertem Pinktraktort, a rajongót. Jé, ez tényleg jó. Persze - szemét lustadög módon - a koncertlátogatással azóta is tartozom.

Deszkás körökön kívül mérsékelten ismert, de igazán erőteljes, lendületes banda. Bostoni gyökerek? Punk. Amszterdami létezés? Reggae. Ami ebből kijön, az a lazaság netovábbja. Sokszor sörről, sokszor fűről, néhol Babilonról. Lady Liberty belőtte magát.

A Mistake persze pont kivétel, a döglött párkapcsolatok egyik variánsa. Tudatmódosítók azért persze vannak benne. Szövege a Jaya the Cat-től megszokott konkrét, egyszerű, de az időnként túlfejtett hasonlatok, nem annyira hétköznapi, valahol mélyen mégis triviális gondolatutánfűzésektől mégis izgalmas.

"You know you can't raise the dead
So raise the glass instead"

"You're no one that I'd ever love
And when I exorcize my devils
You're the first one gone"

Pénteken Győrben T.M. Stevensék tépték le az arcunkat, alaposan. Az utazás a vártnál kissé drágábbra sikerült, de ez saját bénázás pusztán. Valamint nem picit érte meg.

Mikor megérkeztem, egy Jimi Hendrix emlékzenekar utolsó száma ment éppen, a színpadon gyanúsan sok elemmel. Igen, Stevens és Salas beállt. Mert jammelni jó, életerős, közvetlen. Amúgy ez az egész zeneiségére jellemző az embernek, ez az amitől teljesen odáig vagyok érte. Tényszerű zseniálisan technikás basszusgitáros valójában. És néha persze ezt meg is csillantja, hiszen szükséges. De az idő nagy részében egyszerű, fogós, nyakbatérdes-ugrálós témákat játszik inkább. Egyszerűen gyönyörű ez az alázat, ami benne van a zene felé.

És nem gyenge hangulatteremtő. A zenekarban három fekete (Stevens, G-Man és Delmar Brown) valamint egy indiánszármazék (Stevie Salas). Ezekután egy nemérdekelmilyenszínűvagy, worldpeace, loveforever konferálás végén az indiánságával beszúrkálni a gitárosodnak... hát kell hozzá egy arc, főleg hogy működik is. Ehhez talán csak a Type'o-sok közti folytonos zsidózás mérhető.

Egyszerű, de mégis hatásos-látványos elemekkel tűzdelt dolog volt ez. Volt benne roadon átdobott basszusgitáron hátamögül négykezezés (jó, csak kettő, de felváltva) meg utolsó szám alatt az első 5-6 sorból minden lány felrángatása. Igen, a tizenkét évesek is fenn tolták a színpadon, ahogy annak a módja.

Szóval a Shocka Zooloo project mind zeneileg mind hangulatteremtésileg egy fantasztikus zenekar, Műmenyét állítja, hogy eddigi legjobb koncertélménye. A Top 10-be én is teljesen biztosan beszavazom. Igazán lehet sajnálni azt, aki nem volt jelen.

A végén meg... valaki véletlen felrugta Stevens sörét. El is hangzott, hogy jössz nekem eggyel. Meg azzal a magyar cuccal is, na mondjad már, unicum, az. Hát ő is ráérzett itt valami ízre.

tmstevens.com

Jobb ha van ilyen is, mireszámítási magyarázkodás gyanánt.

Zeneközpont, az tuti. Bár időnként kilengés nem kizárható. Kultúrális és matematikai egyaránt szóba fog kerülni. Lesz olyan, hogy én hallgattam, lesz olyan hogy én csináltam, lesz olyan hogy épp folyamatban. Kell a zaj a netre. Korábbiakhoz okos-ügyes keresgélést alapvetően, de el tudom képzelni, hogy rám fog még törni olyan, hogy valami régit mesélek el. Ha találok tanulságost, akkor vehető stabilra.

Ami viszont biztos, belsőségeket a hentesnél, hat húron meg a hülye is tud.

Idővel kiderül.

Van egy kispolszki-fetisiszta banda itt, akik már évek óta alkotnak szépeket, mélyeket. A nevük az, hogy Malacka és a tahó, és hát elég érdekes pályát futottak be, ami az én agyam velük való kapcsolatát illeti.

Első emlékem róluk egy fekete-fehér illegál plakát egy budai buszmegállóban. Nem mondhatnám, hogy megragadott. A névtől valami bődületes műdadaista hangulatom támadt, hát kisebb szöryülködések után meg is feledkeztem inkább.

Aztán pár évre rá Rambó úr felhívta rá a figyelmemet. Akkor - az ő izlésében bízva - belehallgattam. Le is nyűgözött, ahogy a világrend ezt megköveteli.

Majdhogynem két évembe telt, mire koncertre is eljutottam végül. Ez persze nem az ő hibájuk, játszanak ők becsülettel. Csakhát a lustadögség...

Mindenesetre megérte. Ska zenekarhoz méltó módon minden pillanatban legalább 7-8 ember ugrál, pörög a színpadon. A helyenként használt vendéghegedű is ad egy plusz varázscsavart, jó gondolat volt. Mostanság már arról is megfeledkeztem, hogy egy jó konf mennyit tud dobni egy koncertélményen. Hát most arcba kaptam, hogy de. Határozottan vicces-élvezetes, a szövegvilághoz méltó átvezetéseket, tutiságmegmondásokat hallhattunk a számok között.

Ja és a szövegek... Na, ennek a zenekarnak ez a mélylényegi tényezője. Szóvicc szóvicc hátán, bátor asszociácók, kispolszki. Így kell ezt csinálni, no. És ha egy zenekar képes arra, hogy Shop-ska címmel írjon egy számot, majd hegedűvel-trombitával-gitárral ugrálva, ordítva, az őszinte lelkesedés őserejével adja elő, na akkor annak a zenekarnak nem csak hogy érdemes, kötelező léteznie.

malackaesataho.hu

Múlt szombaton egy szinte egész napos kockulás forgott fenn. Délelőtt szakmai-bonyodalmas megfejtések, délután kiadós képregény fesztivál. Élménydús volt mindenképpen, de a nap teljességét az esti koncert adta meg.

A Club Era nevű világzenei csoportosulás húzta-vonta-fújta-ütötte az After Music klubban. Mostanában igencsak szívemrevaló ez a hely, egyre inkább azt hiszem, hogy nehéz úgy lemenni, hogy ne kapjon az ember valami ingyenes alkoholtartalmút. Node a lényeg.

A Club Era jó, a Club Era meg tud enni. Akár fél óra alatt. Világzenei, hangszeres. Nincs túlbonyolítva, többnyire könnyen mozogható 4/4, de igen jól kihasznált, egymást alátámasztó hangszerek. Nekem igazán szimpatikus, mozgalmas. Állítólag táncoláshoz kicsit lassú, de lábbal ütni azért kiváló alapanyag.

A közönség rámozdult, a zenekar benne élt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a második felére sikerült megjelennem az eseménynek, de nem tartom kizártnak, hogy az első vonóhúzástól kezdve működött a dolog.

Mint eddig szinte az összes világzenének nevezhető dolog, amihez eddig szerencsém volt, ez is élőben működik igazán. Ennek ellenére a fül ízlelőbimbóinak előzetes izgatásához igen erősen tudom javasolni a bele való hallgatást. Munka mögé is kifejezetten üdítő.

clubera.hu, de venni is megéri tapasztalataim szerint.