Címkék: élményes koncertes tehetségkutatós fesztiválos
Előszöris: Boldog törölközőnapot!
Másodszoris: Ennek kapcsán lesz olyan rendezvény hirtelen ma este, hogy Geek Pride Day. Program erre.
Harmadszoris: Fellép a Kockaéder, tehát kötelező.
Címkék: pirosbetűs koncertes feldolgozós
Ismét csakbennhajógerendázattó, ismét köszi nekik a figyelemfelkeltést. Most Lorus. Most progrock-jazzrock instrumentálisan.
Igazából elég régen hallgattam ilyesmi zenét úgy igazán élvezettel. De ez a tavaly készült album most nagyon megfogott. Kellő mennyiségben vannak meghökkentő tempótrükkök - mégis indokolva dallammal. Vagy meghökkentő dallamtrükkök - mégis indokolva ritmikával. Néhol Emersonos fordulatok, ami aztán szintén pártolandó, meg kellően bitang riffek (teszem azt a Beast-ben).
Egyetlen igazán negatívum számomra - bár gyanús, hogy ez műfaji sajátosság - a szinte állandó jelleggel használt kikacsintós intrók. Persze, vicces valami reneszánsz dallammal kezdeni, vagy kevésbites billentyűeffekttel. Csak fura, ha a rákövetkező számnak konkrétan semmi köze hozzá.
Most jön az a rész, hogy nem csak őket orrbaszájba, hanem előszedem a King Crimsont, a Rusht és társait is mellé. Csak nem kezdődik a második metálkorszakom?
Címkék: albumos felfedezős
Leginkább ezzel tudnám leírni, amit tegnap este Csanáddal műveltünk a próbateremben. Most, hogy végre felvettük a legutóbbi versmegzenésítést, hirtelen megszületett rá az igényünk, hogy valami erőtelejesebbet, valami kötetlenjammelősebbet csináljunk. Meg különbenis, ezt leszámítva igen rég zenéltünk együtt.
Egészen konkrétan még a márméltánnemvagyunkrábüszkék HooKban. Persze, nagyjából tízéves távlatból nem is túl meglepő, hogy egy dühös gimizenekar annyira már nem lenyűgöző az alkotóknak sem.
Ennek ellenére az első óra azzal telt, hogy "húúú, és erre a riffre emlékszel?". Aztán előszedtem valami újabbat, kicsit kiegyengettük, hogy ne legyen annyira 5/4, inkább valami kicsit szokatlanabb 4/4. Dobbal persze még izgibb, de már önmagában a basszus is gyanúsan említésre méltó. Szóval íme az első téma tíz éve, amit a HooK ritmusszekciója alkotott (vagy legalábbis a basszusmenet):
Pirospozsgás sültkrumplikrém (ha nem látszana, katt ide)
Címkék: élményes nosztalgiás próbás
AT-nak köszönhetően rátaláltam a csakbennhajógerendázattó blogra. Mostanában onnan szedek zenéket, elég érdekeseket tudnak összeválogatni a srácok. Az aktuális kedvencem ez a David Darling nevű csellista. Elég keményen erős hangulatokkal tud operálni a fickó, engem lenyűgözött.
Ja igen, és kellemesen szimpatikus jófejnek is tűnik:
Címkék: zenészes felfedezős
Kicsit nehezen hittem el, hogy kb két hete tényleg meghalt. Ez persze annak köszönhető, hogy 2005-ben eljátszotta azt is, hogy saját halálhírét keltette, és pár hónapig úgy hagyta a köztudatot. Peter Steele sok más szempontból is egy igen különleges színfolt. Modellkedet például a Playgirlnek is. Aztán az egészen csak akkor akadt ki, amikor rájött, hogy az olvasóknak csak 23%-a nő.
Node hogy kicsit a zenére is rátérjek: bár csinált mást is, legismertebb zenekara a Type O Negative. Első ránézésre valami goth-doom rocknak tűnik a dolog, de kisebb odafigyeléssel gyorsan észrevehető a határtalan fekete humor, ami az egészet idézőjelbe teszi. Ez itatja át a szövegeket, a borítókat, az összes megnyilatkozást. Ez érhető tetten az - amúgy zseniálisan beszerkeszett - zenei utalásokban is. Ettől válik különlegessé a zenekar.
Címkék: rajongós zenészes
Nem nyomoztam mondjuk túl sokáig, de egyelőre semmit nem találtam, hogy ki találta ki, ki csinálta ezt. Viszont mindenképp szívet melengető átsétálni a Mikszáth Kálmán téren, és beleütközni ebbe a táblába:
Utcazene előre!
Címkék: meta élményes
Azért vicces, hogy még mindig nem írtam egy büdös szót sem Frank Zappáról. Pedig ha van alapvető példakép, akkor ő az. Iszonyatosan durva méretű az életműve, és még csak nem is rossz. És ilyen mennyiségek mellett (csak stúdióalbumból 38 az életében kiadva) nyilvánvalóan nem picit szétágazó.
Egészen a komolyzenéig is képes elmenni, csak azért, mert talált egy névegyezést egy XVIII. századi szerzővel (Francesco Zappa). Eleinte dodekafón randomziált polgárpukkasztást művelt, aztán időről-időre kiadott néhány, az átlagember számára is viszonylag hallgatható albumot.
Címkék: rajongós zenészes
az esetek igen nagy részében. Ezt sokan nem is értik. De most találtam egyet, ami működik:
Hamár így közeleg a koncert, kicsit kell Metallicás poszt úgyis. Zeneileg tovább...