Sajnos egyelőre csak DVD-n (reményeim szerint előbb-utóbb élőben is), de sikerült végre megnéznem az Elektrát. Egy új, egy modern, egy zenés változatban. A szöveg Kovács-Cohner Róbertet, a zene Vedres Csabát dícséri.
Mivel színházügyi szakértő csak mérsékelten vagyok, valamint ugye nem a szándékolt formában láttam a dolgot, a rendezésről, a színészekről csak pár szót merek ejteni. A díszletről még kevesebbet, azt igazából csak kacor elmondásából láttam át ugyanis. Bár az alapgondolat elég érdekes. A szinpad két oldalán egy-egy mikrofon, ebbe énekelnek többnyire. Viszont a színészek arca kivetítőn is megjelenik, ott már egymás felé fordulva. Ezért aztán folyamatos a kettős érzet, hogy a közönségnek panaszkodnak miközben egymással beszélgetnek.
A színészek alapvetően jók. Mármint nem nagyon értek hozzá, a kirívó rosszat nyilván észrevenném, szóval nagy baj nem lehet. De térjünk a lényegre: