"Állatok, álemberek, áltörvény, töltött fegyverek"

Az ember úgy van vele, hogy legkésőbb gimi végére azért általában kinövi a Tankcsapdás időszakát. Aztán persze néha-néha belehallgat, elmereng a Dunaparton elköltött kannásborokról, a suli vécéjében sutyiban elszívott cigikről és hasonlókról. Aztán egyszer csak történik valami, és elmegy egy koncertre, ami ugyan nem Tankcsapda, de világában igen közel áll hozzá.

Ez a valami esetemben az volt, hogy nem elég, hogy kedves ismerősök zenéltek, hanem még meg is hívtak, hogy egy-két számot esetleg kísérjek én, nagybőgőn. Amikor az ember szerelmes egy hangszerbe, akkor kapva-kap az összes ilyen alkalmon.

...nézünk elébe. És bár nem szoktam ilyet csinálni, ennek örömére ma ajánlós poszt lesz. Nézzük hát, mi minden finomság várható mostanában.

Kedd: Down, Voivod

A PeCsában, kicsit sok pénzért, de a southern rock fenegyerekei adnak várhatóan igazán faszlengetős, khmm tökös koncertet. Ha jó idő lesz, akkor érdemes a környékbeli mezőn élni a punkok felhőtlen életét. Kis szerencsével ki fog szólni pár igazi zsé moll.

http://www.down-nola.com/
http://www.voivod.net/

Pár napja a moly.hu-n ráakadtam Brian Friel Pogánytánc című drámájára. Természetesen ettől beindult az emléklavina. Még 2005-ben történt ugyanis, hogy a Szolnoki Szobaszínház egy évadon át játszotta a darabot. A jegyhez adtak egy üveg Guinness-t, melynek élvezetteli fogyasztását a darab után egy Irish Coffee minikoncert emelte igazán varázslatos szintre.

Ekkoriban élte a zenekar a fénykorát - legalábbis ahogy én megéltem. Ehhez nyilván erőteljesen hozzájárul a tény, hogy akkor én is tagja voltam. Sybillel, - az azóta megboldogult - nagybőgőmmel ekkor töltöttük a legszebb, legintenzívebb hónapokat.

Szeretem a kis éttermekben szolidan sörözgetős bulikat. Ha még élő zene is van hozzá, az csak fokozza az élményt. A Bonyai Étterem egy erre tökéletesen alkalmas hely. Családias, kedves. Sörözőnek talán picit drága, de étteremnek teljesen optimális. És még jól is főznek.

No itt hallgattam meg múlt szerdán a Just Kiddin nevű zenekart. Sok-sok feldolgozás akusztikus hangszereléssel. Alapvetően olyan beszélgetős zene, de időnként felkapja az ember a fejét, hogy hoppá. Ebből talán a legszebb húzásuk a Take Five és a Tankcsapda-féle Szabadon összeeresztése. Ha más nem is történne, csak emiatt már érdemes meghallgatni őket.

Most olvasom, hogy a Comedy Central berendelt 26 teljesen új epizódot Matt Groening Futurama című sorozatából. Hat év szünet volt, bár voltak közben egész estés filmek. Azért csak a sorozatformátum állt igazán jól ennek a témának. Ha egy picit is vevő vagy az animációs sci-fi-blődlire, kötelező.

Küklopsz jócsaj, lefagyasztott pizzafutár, szociopata-alkoholista robot, humanoid-homár orvos és egy szenilis professzor. És ezek csak a főszereplők. Nyálelválsztónak addig itt az első DVD-film trailere. Szóval 2010-ig még van kis idő, addig tessék csak szépen bepótolni az estleges lemaradást. Mert mindenki szereti Hypnotoad-ot.

Bite my shiny metal ass!

Szombaton lenéztem. Volt tömeg, középdrága áron sör és még tömeg. A bajom ezzel, hogy extrajó zene nélkül nem bírom. Elég sörhöz meg így nem lehet jutni. Pedig az is feledtetni tudná. Ha nem kéne három-négy számon keresztül sorban állni négy decinként. És ha nem az orrom előtt fogyna ki ezután a sörcsap. Ez is a tömeg miatt van. Puffogás befejezve, lássuk a fellépőket.

Csak ez a mondat hiányzott a csütörtöki nagy Nyers-újraegyesülésről. Minden megvolt, ami egy fesztiválhoz kell. Fél órás sorbanállás a jegyért, közben már kinn tökrészegek kerülgetése, földről felsegítése, őszinte punkok hülyeségeinek türelmes végighallgatása. Benn sátrak mindenfelé, szálló por és zenefoszlányok. A Pannónia fesztivál szervezői szerencsére tűrhető logikával rendezték el a helyet, így a rendelkezésre álló kb. 5 perc alatt sikerült is megtalálni a színpadot.

Kezdés a szokásos káosszal, mely varázslatosan úszik át az "Elmúltak a buta zenék"-be. Kicsit kevesen voltunk (50-100 ember), de ettől még hatalmas lelkesedés sugárzott le a zenekarról. 4-5 szám alatt a közönség megnövekedett annyira, hogy azt már egy elfogadható fesztiválméretű koncertnek lehetett tekinteni, de a szervezés egy szerencsétlen húzása következtében (Kispál egyidőbe helyezése) félidőben megintcsak rengetegen távoztak.

Mondjuk ez engem különösebben nem izgat, kisebb, közvetlenebb koncertek valahogy jobban a szívemhez tudnak nőni. Csak ugye egy nagy újraegyesüléstől nem feltétlenül ezt várná az ember. 

Ez az egész közönséghullámzás persze semennyire nem zavarta Czutor Zoliékat. Egy pillanatra sem mentek vissza félgőzre. A konfok pont megfelelő mértékű hülyeségek, a zene harapós-mozgatós, az összekacsintós utalgatások zseniálisak. Annyira, hogy még az Animal Cannibals vendégszereplése sem tudott teljesen letaglózni.

Szóval egy majdhogynem tökéletes, de biztosan nagyon élvezetes koncert volt. Közben az időjárás persze csodálatosra fordult. Szélvihar esővel tűzdelve. Sátrat verni nem igazán volt így alkalmunk, szóval maradt az autóban alvás. Ez a tuti recept nyakfájás előidézésére.

Úgy elmenni egy koncertre, hogy igazából fogalmad sincs kik, honnan, miért, mindig is izgatott. Az egyik oldalról megvan a bukás esélye, de igen jó dolgokba is bele lehet botlani, ha egy kis nyitottság van az emberben. Fesztiválokon is általában a tehetségkutatós színpadok környékén szoktam lófrálni, hacsak nincs valami halálosan fontos egyéb. A valósághoz hozzá tartozik, hogy az első zenekart azért egy kedves ismerős határozottan ajánlotta. De ő haver, ő elfogult.

Rövid leszek és velős. Van az a műsor, hogy MTV Ikon. Van az, hogy cokeclub. Lehet szavazgatni, hogy nemtúlismert bandák közül ki király igazán feldolgozások gyártásában. Nyilván érdemes ilyet tenni, nyilván arra, aki a legszimpibb. Nekem - mint ahogy a címből is kiderülhet - ők.

szólj hozzá: Pauly Pilot - Ne Tépj Szét